A tartományúri rendszer

2009.01.16. 10:00

 

A tartományúri rendszer
 
Utolsó Árpád-házi királyunk halálakor az ország a teljes széttagoltság állapotát mutatja: kifejlődött az oligarchia, az oligarchák uralma. A birtokadományozási politika következtében hihetetlenül nagy és összefüggő birtoktestek jönnek létre (könnyebb kormányozni, adót beszedni, stb.). A tartományurak hatalmuk igazolására a királytól korábban kapott címeket (ispán, bán, stb.) használva állítják ki okleveleiket. A létrejött tartományok formailag a királyi udvarra hasonlítanak, egy-egy tartományúr udvarában tulajdonképpen ugyanazon tisztségekkel találkozhatunk, mint a királyi udvarban. A tartományurak saját hadsereggel rendelkeznek, hatalmuk gazdasági alapja a földbirtok. A tartományurak gyakorta egymással is háborúznak, sőt, ha erre felkérik őket, akkor jól kiképzett és felszerelt seregeikkel külföldi uralkodóházak viszályaiba is beavatkoznak. Minden tartományúr rendelkezik egy központtal - egy általában magas, nehezen megközelíthető helyen épült várral -, ami nemcsak jól védhető, de a vár alatt elvezető utakon elhaladó kereskedők kifosztásához is kitűnő bázisul szolgál, épp ezért ebben az időszakban a kereskedelem útvonalai szinte teljesen elkerülik az országot.
A tartományurak társadalompolitikája egyértelműen negatív előjelű, s többek között a városfejlődés stagnálásához ill. hanyatlásához vezet, mivel - bár ők is felismerik a városok gazdasági hasznát (pl. egy összegben történő adófizetés) - nem adnak privilégiumokat (pl. vásártartás joga) a birtokaikon fekvő városoknak. Bár az oligarchák nem verik szét a megyeszervezetet, de ugyancsak stagnál a nemesi megye fejlődése is. A tartományurak arra törekednek, hogy birtokaikon belül más tartományúr, ill. független nemes ne rendelkezzen birtokkal, ezt a célt ritkábban békés módszerrel (birtokcsere), leginkább azonban erőszakosan, a birtokaikon élő kis-, és középbirtokosok famíliájukba kényszerítésével (familiaritás) érik el. Még az egyházat is igyekszenek saját famíliájukba vonni, de ilyen irányú törekvéseik erős egyházi ellenállásba ütköznek (egyedül a pécsi káptalan esetében érnek el ideiglenes sikert); ennek következtében az egyház, sőt maga a pápa is rossz szemmel nézi ténykedéseiket. Jobbágyaikat bármikor átköltöztethetik birtokaik más részeire, szabadon besorozhatják - egyébként nagyon jól kiképzett és felszerelt - hadseregeikbe. Sajátos külpolitikát folytatnak, lányaikat igyekeznek külföldi uralkodócsaládok fiaihoz adni, ill. fiaiknak onnan feleséget szerezni. Saját pénzt veretnek (Károly Róbert uralkodásának kezdetén pl. már mintegy 32 féle pénz van forgalomban), ami tovább nehezíti a kereskedelmet.

A bejegyzés trackback címe:

https://magyartortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr23881905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása