A most követekző bejegyzés valójában egy rövid kis történet arról, ki hogyan éli meg a történelemt, hazája történelemét. Felhívom mindenki figyelmét, hogy az alább elhangzó svájci vélemény csak egy emberé, magánvéleménynek tekintendő. A minap egy európai uniós konferencián jártam. A konferencián hogy-hogy nem, egy svájci delegáció is részt vett - két fővel. Mondhatom igazán csinosak voltak mind a ketten (hölgyekről van szó). Az egyiküknek például én mutattam meg, hogy hol lehet regisztrálni. Láttam, hogy eléggé el van veszve a sok uniós figura között - és mivel én korán keltem, hogy ne a tömeggel kelljen reggeliznem (mellékesen megjegyzem, nem sikerült...) mindent időben megtudtam.

Valószínűleg e kedvességem miatt az egyik szünetben, amikor a büféasztalnál egymáshoz sodródtunk (valahogy mindig tömeg van az evésnél, pedig rajtam kívül nem is voltak magyarok...), és beszélgetni kezdtünk.Elmondta, hogy mennyire örül, hogy itt lehet, és mennyire sajnálja, hogy országa még nem tagja az EU-nak, pedig ő annyira szeretné. Szerintem tárt karokkal várná őket mindenki (különösen a bankok számlatitkait...), szóval csak kérniük kell, mind Izlandnak... mire válaszul elmondta, hogy az emberek - mármint a svájciak - rögeszmésen ragaszkodnak szabadságukhoz és ezért nem akarják megszavazni azt a fránya csatlakozási kérelmet. Pedig az milyen jó lenne, akkor nem csak ilyen konferenciákon érezhetné magát európainak...

Miután megjegyeztem, hogy a szabadság bizony nagy érték, meg kell becsülni, néminemű fitymálást éreztem ki a hölgy hangjából. No, erre belém bújt - vagy inkább előbújt belőlem - a kisördög, és bizony megerősítettem:
- A szabadság nagy érték! Ezt én magyarként igazán tudom. A történelmünk során folyamatosan ezért küzdöttünk: török megszállás, Török Birodalom, aztán jött a Habsburg-birodalom, majd jött az Orosz birodalom. És bizony most sem teheti azt az ország, amit akar, igazodnia kell az Unióhoz. Szóval a SZABADSÁG igenis nagy érték!

Nos, erre a felelet egy bizonytalan aha volt... A szünet véget ért, mentünk vissza a következő előadásra. A konferencia további része alatt pedig már nem beszéltünk többet.

Az eredeti bejegyzés itt érhető el.

Hatalomra kerüléséről, illetve az addig eltelt időről egy külön posztban fogok beszámolni. Kis türelmet...

Luxemburgi Zsigmond (1387-1437)

Nemrégiben jártam egy tanszerkiállításon, ahol a kezembe akadt néhány érdekes, régi térkép. Ez felkeltette az érdeklődésem, és megpróbáltam utánajárni, hogy ezen a régi térképen kívül lehet-e még ilyen térképeket kapni. Meglepődtem, mert bizony lehet! Sőt, nagyon is szép és értékes térképekre akadtam, viszonylag megfizethető áron.

Tabula Hungariae Lazarus (1528)

A magyar származású Lázár (Lazarus) Deák (?-1526?) térképe hazánk legrégebbi részletes országtérképe. Hadászati célból készült, még a török hódoltság előtti időben (1514 körül). Lázár kéziratos térképét halála után barátja Georg Tannstetter (Collimitius) bécsi professzor egészítette ki. Cuspinianus, a kiváló humanista és udvari történész javította át és rendezte sajtó alá. Peter Apianus metszette fába és nyomtatta ki Ingolstadtban 1528-ban. A különleges és elsőként e műnél alkalmazott nyomtatási eljárás miatt 2007. június 19-én a "Szellemi világörökség" (Memory of the World) program része lett.

 A térkép itt nagyobb méretben is elérhető.

Ungariae Loca (1579)

Abraham Ortelius: Ungariae loca praecipua... Antwerpen. 1573. Zsámboki János 1571-ben Bécsben adta ki Ungariae loca praecipua [...] címmel térképét, amelyen Wolfgang Lazius tévedéseit, hibáit igyekezett kiigazítani. E térképet A. Ortelius átdolgozta és a már említett atlaszában változatlan címmel 1573 és 1612 között kiadta.

The Mape of Hungari (1626)

John Speed: The Mape of Hungari... London. 1626. John Speedet 1627-ben adta közre A világ legnevezetesebb részinek látképe (A Prospect of the most Famous Parts of the World) című atlaszát, amely arról is nevezetes, hogy ez a mű egyben az első angol szerzőtől származó és Angliában nyomtatott világatlasz. Az atlasz minden térképe gazdagon díszített, e mű az aukciók kedvelt és igen jó áron értékesíthető darabja; lapjai egyenként is előfordulnak. Speed maga nem lévén térképész, mások műveinek kiadási jogát, illetve réz nyomólemezét vásárolta meg; ahogy ő fogalmazott "csak belevágtam sarlómat mások vetésébe".

Evropa (1640 körül)

Guilielmo Blaeuw: Europa recens descripta à. Amstelodami, [1640] Az Amsterdamban élő kartográfus, műszerkészítő, kiadó, nyomdász és könyvkereskedő Williem Blaeu munkája e gazdagon díszített Európa térkép, amelynek keretét korabeli viseletek, illetve a fontosabb városok térképei ékesítik. E térkép is gyakran bukkan fel a világ különböző térképaukcióin.

Világtérkép (1640 körül)

Willem Jansz. Blaeu : Nova totius terrarum orbis geographica ac hydrographica tabula... Amstelodami, [1640) Az Amsterdamban élő kartográfus, műszerkészítő, kiadó, nyomdász és könyvkereskedő Williem Jansz. Blaeu munkája e gazdagon díszített Világtérkép, amelynek keretét mitológiai alakok, illetve a fontosabb városok képei ékesítik. E térkép is gyakran bukkan fel a világ különböző térképaukcióin.

L'Ungaria (1686)

Giacomo Cantelli da Vignola: L'Ungeria nuoumente descritta... Roma 1686. Bécs sikertelen török ostroma (1683) után új lendületet vett a törökök elleni háború, amelynek eredményességéhez európai összefogásra volt szükség. A török elleni szövetség, a Szent Liga összekovácsolásában XI. Ince pápának meghatározó szerepe volt, ezért e térképet a közreadó G. G. Rossi azt a pápának ajánlotta.

Regni Hungariae (1688)

Johan Danckerts: Regni Hungariae, Graeciae et Moreae, ac regionum, quae et quondam fuere christiani, út Transilvaniae, Valachiae. Amstelodami, [1680] Magyarország, Erdély és a környező államok áttekintő térképe, amelyet díszes allegorikus címkeret ékesít.

La Transilvania (1686)

Giacomo Cantelli da Vignola: La Transilvania divisa suu l'esemplare delle carte migliori... Roma. 1686, Bécs sikertelen török ostroma (1683) után 1686. június 28-án Bécsben született arról egyezség, hogy I. Lipót magyar király átveszi Erdély védelmét. Apafi Mihály erdélyi fejedelem felmondhatta a Portával kötött korábbi szerződést. E szerződéssel megszűnt az Erdélyi Fejedelemség 1570. augusztus 16-i speyeri szerződésben elismert politikai önállósága.

Regnum Hungaria (1688)

Frederick de Wit: Regnum Hungaria in omnes suos comitatus … Amstelodami, [1688], E térkép egyszerre viseli magán a mercátori hagyományokat, illetve Martin Stier 1664-ben közreadott új Magyarország-térképnek jellemző vonásait.

Magyarország fakszimile (Pokorny, 1899)

 Pokorny Tódor: Magyarország hegyrajzi és vízrajzi térképe. Budapest, 1899.

További tippek

Vásárlási szándékkal itt és itt érdemes körülnézni.

Értékes gyűjtemény még ez az oldal is.

A XX. századi térképekért, illetve egyéb hasznos információkért pedig itt.

I. (Nagy) Lajos uralkodása (1342-1382)

Károly Róbert uralkodása (1308-1342)

1. A királyi hatalom megszilárdítása

Károly Róbert harmadszori megkoronázása (1310) után hozzákezd az ország belső rendjének helyreállításához, hol diplomáciai úton nyeri meg a vele szembenálló tartományurakat, hol katonai erővel számol le velük. A legnagyobb ütközetet az 1312. június 15-én megvívott rozgonyi csata jelenti, amelyben a kassai polgárok segítségével legyőzi a Csák Máté által támogatott Amádé fiak seregeit. 1315-ben székhelyét Budáról Temesvárra helyezi át. 1316-1321 között leveri Kőszegi János és Borsa Kopasz seregeit, ill. megtöri Ákos István fiainak ellenállását is. Csák Mátéval nem tud leszámolni, a problémát csak Csák Máté 1321-ben bekövetkezett halála oldja meg. Végül 1322-1323 folyamán leszámol a Subicokkal és Babonicokkal, ill. 1323-ban a Németújváriakkal is, ezáltal végérvényesen megszilárdítva hatalmát (1323 nyarán visszahelyezi székhelyét Budára).

Károly Róbertet nyugodtan nevezhetnénk akár újabb honalapítónak is, hiszen a feudális széttagoltság állapotában levő országból egységes gazdasági nagyhatalommá tette Magyarországot. A tartományurakkal való leszámolás után csak egyetlen komolyabb lázadással kell szembenéznie. Zách Felicián merényletet kísérel meg a királyi család ellen (1330), miután lányát, Zách Klárát elcsábította Kázmér herceg, Erzsébet királyné öccse, a későbbi Nagy Kázmér lengyel király (Zách Felicián személyében a főurak támadnak Károly Róbert ellen). A merénylet sikertelen, bár a királyné egyik kezének négy ujját is elveszti, ill. meghalnak a király gyermekeinek nevelői (Kenesich-i Gyula és Drugeth Miklós), ezt szörnyű megtorlás követi: a merénylő családját kiirtják vagy száműzik (ld. Képes Krónika). A megtorlást egész Európa elítéli, utóbb láthatjuk hatását Lajos 1351-es törvényeiben is (apák bűneiért fiaik nem bűnhődhetnek).

Eljött végre az idő, amikor a tervek elkezdenek megvalósúlni. Kezdődjék egy mai állapotokra nagyonis hasonló állapot bemutatásával a blog.

Az interregnum (1301-1308)

Az 1301-1308 közötti időszakot interregnumnak (lat. ~ király nélküli állapot) nevezzük, bár a kifejezés nem teljesen helytálló, hisz volt megkoronázott király, de tényleges hatalom nem volt a kezében). III. András halálakor megoldatlan a trónutódlás kérdése. Egyetlen tartományúr sem próbál meg trónra lépni, mivel történelmileg kevés idejük adódott családjaik tekintélyének ilyen fokú megszilárdításához, ill. nem jön létre az ehhez szükséges egyezség az oligarchák között. Nincsenek támogatóik, nincs társadalmi bázisuk, hisz mind a városokat, mind az egyházat elhanyagolják. Mindezek következtében egyértelmű, hogy olyan uralkodót kell a magyar trónra ültetni, aki leányágon rokon az Árpád-házzal (és szinte minden európai uralkodóház ilyen). A főurak olyan uralkodót igyekeznek trónra juttatni, akit a későbbiekben kézben tudnak majd tartani. A trónra több jelentkező is akad, hisz bármennyire is széttagolt is az ország, trónja mégis csábító. Végül három uralkodó-jelölt marad: az Anjou Károly Róbert, a bajor Ottó (IV. Béla unokája), ill. a cseh Vencel (László) (IV. Béla ükunokája).

Károly Róbert (Caroberto) anyai jogon kerülhetett a magyar trónra: nagyanyja, Mária - V. István magyar király lánya - II. Sánta Károly nápolyi király felesége lett, s Máriának a magyar trónhoz való esetleges jogát előbb gyermekük, Martell Károly, majd unokájuk, Károly Róbert örökölte. Károly Róbert nem örvendett túlzott népszerűségnek a nápolyi udvarban, talán ennek is köszönhető, hogy II. Sánta Károly a Subicokkal és a Babonicokkal való tárgyalás után - még III. András életében - nevelőjével, Drugeth Vilmossal együtt Magyarországra küldi. Károly Róbert a dalmát városoknál száll partra és megindul az ország belseje felé. Útközben éri III. András halálának híre (egyetlen forrás sem említi, hogy III. András halálához Károly Róbertnek köze lett volna). Esztergomba megy, ahol Bicskey Gergely választott esztergomi érsek egy alkalmi koronával királlyá koronázza. A koronázást nem ismerik el; az egyház és a főurak is attól tartanak, hogy Magyarország Nápolyhoz hasonlóan pápai hűbérré válik, ezért saját jelöltet állítanak a későbbi cseh király, Vencel személyében (ld. Képes Krónika). Közben Magyarországra érkezik Bocassini pápai nuncius is, aki tárgyal a magyar tartományurakkal Károly Róbert érdekében, akinek támogatottságát növeli az is, hogy a IV. (Szép) Fülöp francia király által megkínoztatott és később meghalt VIII. Bonifác pápa utódja XI. Benedek (1303-1304) néven épp Bocassini lesz. Vencel nem lel kellő támogatottságra a magyar tartományurak körében, bár birtokokat is adományoz (pl. Csák Máté hivatalosan is megkapja az általa már korábban elfoglalt Trencsényt). Mindezt látva II. Vencel 1304-ben Magyarországra jön, s mivel fia helyzetét kilátástalannak találja, ezért hazaviszi őt, az ország kormányzását pedig Kőszegi Ivánra bízza. II. Vencel halála után fiát, III. Vencel néven cseh királlyá koronázzák, aki ezek után nem vesz részt a magyar trónért folyó küzdelemben (1306-ban hal meg, halálával kihal a Przemysl-ház).

Vencel a nála lévő magyar koronát - a pápa utasítása ellenére - nem Károly Róbertnak, hanem a bajor Ottónak adja át, akit 1305-ben Benedek veszprémi és Antal csanádi püspök Fehérvárott királlyá koronáz. Ottó 1305-1307 között uralkodik, nincs társadalmi bázisa. Szeretné feleségül venni Kán László tartományúr (erdélyi vajda) lányát, ezért Erdélybe utazik, ahol Kán László elfogja; fogsága után kiűzik Magyarországból. A magyar királyi címet 1312-ben bekövetkezett haláláig viseli, de az ország ügyeibe nem avatkozik be.

1307-ben érkezik Magyarországra Gentilis bíboros és tárgyalásokat folytat a tartományurakkal (pl. a Rákos mezején tartandó országgyűlésen megjelenni nem akaró Csák Mátéval a Visegrád melletti Kékes kolostorában). Károly Róbert támogatottsága megnő, 1307-ben a Rákos mezején tartott országgyűlésen már egyértelműen őt támogatják. Az 1308. november 24-én a pesti domonkos kolostorban tartott országgyűlésen ténylegesen is elismerik Magyarország királyának, majd 1309-ben a pápa által felszentelt új koronával (a régi korona és a koronaékszerek ekkor még az Ottót elfogó Kán Lászlónál vannak, aki csak pápai kiátkozás után hajlandó visszaadni őket 1310-ben) ismételten megkoronázták. Miután Kán László visszaszolgáltatta a koronaékszereket, Károly Róbertet ismételten, s immár véglegesen Magyarország királyává koronázzák (1310. augusztus 27., Székesfehérvár).

A történelem általában ok-okozattal learható. Mint ahogy ennek a blogkezdeménynek a születése is leírható egy, igazából több okkal.

Ezek a következők:

- Szeretném, ha a gyerekeim jól ismernék a magyar (és az egyetemes) történelmet, mert gyökereink nagyon fontosak

- Sajnos a fenti vágyam nehezen teljesülhet, ugyanis a történtelem-oktatás színvonala - és most nem a tanárokat akarom bántani - nem a legmagasabb, hogy finoman foglamazzak. Ennek oka, hogy a tankönyvek egyre silányabbak...

- Egyre kevesebb a hiteles forrás! A történelem - a múltunk tudata - is árúcikk lett, és amit árúba bocsátanak, az általában a piac törvényszerűségeinek megfelelően egyre csak silányul, mert a verseny az olcsóbb ár, magasabb profit felé törekszik.

A célom az, hogy többé-kevésbé korrekt történelem-leírást adjak politikai, gazdasági, hadászati, kulturális és vallási szempontból. Mindezt ki szeretném majd egészíteni úgynevezett adalékokkal

Jó példa erre a keddi, szerdai METROPOL I. Világháborús megemlékezése. Az hagyján, hogy a halottak száma nem stimmelt, de a dátumoké sem. Persze nem egy napilapból kell atörténelmet megtanulni. Ám a mai emberek többsége nem olvas mást (persze ez azért túlzás), csak internetet és ilyen lapokat.

Mindenesetre egy kísérletnek, kellemes időtöltésnek ez jó lesz. :)