A most követekző bejegyzés valójában egy rövid kis történet arról, ki hogyan éli meg a történelemt, hazája történelemét. Felhívom mindenki figyelmét, hogy az alább elhangzó svájci vélemény csak egy emberé, magánvéleménynek tekintendő. A minap egy európai uniós konferencián jártam. A konferencián hogy-hogy nem, egy svájci delegáció is részt vett - két fővel. Mondhatom igazán csinosak voltak mind a ketten (hölgyekről van szó). Az egyiküknek például én mutattam meg, hogy hol lehet regisztrálni. Láttam, hogy eléggé el van veszve a sok uniós figura között - és mivel én korán keltem, hogy ne a tömeggel kelljen reggeliznem (mellékesen megjegyzem, nem sikerült...) mindent időben megtudtam.

Valószínűleg e kedvességem miatt az egyik szünetben, amikor a büféasztalnál egymáshoz sodródtunk (valahogy mindig tömeg van az evésnél, pedig rajtam kívül nem is voltak magyarok...), és beszélgetni kezdtünk.Elmondta, hogy mennyire örül, hogy itt lehet, és mennyire sajnálja, hogy országa még nem tagja az EU-nak, pedig ő annyira szeretné. Szerintem tárt karokkal várná őket mindenki (különösen a bankok számlatitkait...), szóval csak kérniük kell, mind Izlandnak... mire válaszul elmondta, hogy az emberek - mármint a svájciak - rögeszmésen ragaszkodnak szabadságukhoz és ezért nem akarják megszavazni azt a fránya csatlakozási kérelmet. Pedig az milyen jó lenne, akkor nem csak ilyen konferenciákon érezhetné magát európainak...

Miután megjegyeztem, hogy a szabadság bizony nagy érték, meg kell becsülni, néminemű fitymálást éreztem ki a hölgy hangjából. No, erre belém bújt - vagy inkább előbújt belőlem - a kisördög, és bizony megerősítettem:
- A szabadság nagy érték! Ezt én magyarként igazán tudom. A történelmünk során folyamatosan ezért küzdöttünk: török megszállás, Török Birodalom, aztán jött a Habsburg-birodalom, majd jött az Orosz birodalom. És bizony most sem teheti azt az ország, amit akar, igazodnia kell az Unióhoz. Szóval a SZABADSÁG igenis nagy érték!

Nos, erre a felelet egy bizonytalan aha volt... A szünet véget ért, mentünk vissza a következő előadásra. A konferencia további része alatt pedig már nem beszéltünk többet.

Az eredeti bejegyzés itt érhető el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.